Johi, apa és barátunk Kupás Péter művei a falon!

Az utóbbi fél évben nagyon sokat festünk Johannával, több garnitúra festéket elhasználtunk már, egyik kedvenc játéka. Érdekes, hogy inkább szeret a színekkel játszani, mint sem formákat, standard alakzatokat leképezni. Persze, közben nekem is (G - de Évivel is szokott, csak ezt most én írom) festenem kell, mert ez közös játék! Ezért úgy határoztam, hogy párat felhasználok Johanna falának kicsinosításához! Íme: (A Besenyős plakát persze kötelező + van néhány igazi műalkotás is a falon, Kupás Péter barátom jóvoltából! ;-) )

Johanna a szánkón + a havas DunaNEWyork

RUDAS Szalagavató 2010

Az idei szalagavató annyival volt különlegesebb, hogy unokatestvérem, Dani is "megszalagozódott"! Mindkét jó kinézetű fiatalember az unokatestvérem. Egyébként, a szokásos "Operabálos" megjelenés volt jellemző a lányokra, pár képet be is teszek:

PIROSKA / LITTLE RED RIDING HOOD

Johanna piroska szeretne lenni idén FARSANGkor. Reméljük, eljutunk odáig, ugyanis ő is és én is nagyon kutyául vagyunk. Takonykór, köhögési rohamok, Johinak meg még egy kötőhártya gyulladás is, amit a múltkori KÉTÓRÁS dokinál való várakozásnak köszönhetünk. (ugyanis aznap nem rendelt Kemény doki, így nem lehetett bejelentkezni). Így nézne ki:

DISZNÓKA

Tapolcán voltunk Karácsonykor, mikor Johannát éppen el akartam kapni játszásiból, és ilyet szólt, hogy - Menj innen, te disznó! Sógorom is felkapta a fejét erre a mondatra, és tudatta a kicsi lánnyal, hogy - Ilyet nem szabad mondani apának! Erre Johanna, kicsi gondolkodás után: - Légy szíves, menjél el, te...disznóka!

2009. december 12-13. a ZIMONYI KLÁN vendégeként!

Gézáéknál voltunk a hétvégén, és szuperul éreztük magunkat! Aki nem tudná, esküvőnk után 2002. augusztus - 2004 június közt Pécsen laktunk. Évi még egyetemista volt, én pedig akkor írtam az ELTE-s szakdolgozatomat, és közben dolgoztam az Angster J. Szki.-ban, amit csak "500-as"-nak hívnak. Egy ÉLMÉNY volt, sosem fogom elfelejteni.

Ennyi bevezetőt ide még: Abban az időben Nyári Napsugár (milyen jó név!!!! és az egész leányzó - már férjnél van - teljesen olyan, mint a neve!) adott nekünk elérhetőséget a Pécsi Golgota gyülekezet Bibliaórájához, ahol egy-egy bibliai történetet/szakaszt taglaltunk közvetlenül, baráti beszélgetésekben. Mikor ELŐSZÖR mentünk, megálltam Gézáék előszobájában, és megpillantottam a WC-re ragasztva a Laár pour L'art-os "GYEREKPARASZT" című "diavetítés" kivonatát képekben, és éreztem, hogy na MOST tényleg jó helyre jöttünk :D És valóban.
Szóval a barátság Gézával és Lilivel akkorra tehető - és ma már furcsa visszagondolva, hogy akkor még nem voltak gyerekek, akik körülöttünk cirkáltak. Főleg nekik, de mondjuk nálunk Johanna 2 gyerekkel is kitesz, ha cirkálásról van szó. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, és remélhetőleg IDÉN már tényleg többet fogunk tudni menni Pécsre. Végülis elhatároztuk, hogy megyünk, és kész.

A másik nagyon jó barátság, amit sikerült kiépítenünk Pécsen az Németh Tamásék családja! A többi képen őket látni, ők is három csemetével vannak jelen, Tamás, Betti, Abigél, Ábel és Blanka. Sokat jártunk össze velük is, és Tamással gitározgattam is többször, vasárnaponként is a dicsőítésben. Egy időben angoloztunk is, szép emlékek vannak mindenről. Amint tudunk, megint megyünk látogatóba hozzájuk!



a Németh családból Betti és Blanka

Németh Abigél és Tamás
Ábel, Abigél és a mi Johannánk


Zimonyi Klán és "Jeremákék" (azaz mi): Lili, Sári, Johi, Nórika és Évi - hátul pedig mikulás sapiban GEE azaz Géza és a kicsi Peti
Johi és Nóri reggeliznek!
forog a föld Petivel
esti bandázás alvás előtt
Sári bújik Gabi bácsihoz
cumi!!!
MIND-SICK(s)
Peti alusz

Johanna mézeskalácsot gyúr!

Szokásos karácsonyi készülődés nálunk is a mézeskalács sütés. Ilyenkor általában plusz egy kilónyi házi mézet szállítok haza, hogy a lányok tudjanak ipari mennyiségben ilyesmit gyártani. A Karácsonynak közben vége, és nagyja el is fogyott, illetve ajándék mellé "elajándékozódott".

2009. október - november: Csukák a Dunáról

Ősz van - illetve már tél - és itt a rablóhalas időszak. Éhes gyomorral járnak-kelnek a csukák (és más rablóhal is, de engem igazából ezek érdekelnek). Hogy mire hogyan jönnek, annak taglalását hagyjuk, mert iszonyú nagy irodalma van ennek. Van olyan nap, hogy csak élőhalra, van, hogy csak pergetve lehet fogni, és azon belül meg nagyon nem mindegy, mivel. Plusz az időjárás, a víz, és még sok minden. Nekem egy a lényeg: amikor kimegyek a víz mellé, akkor valahogy csönd van, és egész héten át abból van a legkevesebb. Újra kell töltődnöm - "hallanom kell a gondolataimat", és erre nekem a víz vagy a vízpart a legjobb. Az itt látható halak közül egy jött csak élőhalas, úszós szerelékre, a többi mind egy nagyon olcsó, támolygó villantót ("fűzfalevél" style-ban) látott arra érdemesnek, hogy megegye. Természetesen, egy halat leszámítva, az összeset szabadjára engedtem - vissza a vízbe, hogy éljen tovább, és legközelebb is összetalálkozzunk. Ha meg más fogja ki, okozzon annak is örömöt.

A képek közt van még - édesapám saját halával, illetve egy rák is - ami szép kapást csinált, és végül ajándékba elvihette ezt a kis vörösszárnyú keszeget.